Szerelmünkénete

2008. aug. 25.
Ijedt kislányként érkeztem meg Székesfehérvárra. Egyedül voltam, egyedül éreztem magam. Ott álltam egyedül, egy idegen nagyváros állomásán, idegen csoporttársakra várva.
-Ők lehetnek azok? Nem, nem. Ők elmennek. Akkor ők? Nem, ők sem azok. Hol lehetnek már? Nem kéne még itt lenniük? – járt az agyamban.
Aztán meghallottam egy fiú és egy lány beszélgetésének töredékét:
-Itt kéne már lenniük. Nézzük meg őket arrébb.
-Vajon ők is a gólyatáborba jönnek? – gondoltam.
-Sziasztok – léptem hozzájuk.- Bocsi. Ti is Bodajkra jöttök?
-Szia! Igen, persze.
Míg megjöttek a felsőbbévesek, nem is nagyon beszéltünk, de megtudtam, hogy mindketten Nagykanizsáról jöttek. Viselkedésükből úgy vettem ki, már ismerik egymást. Biztosan osztálytársak lehetnek. de mint később kiderült, csak MSN-ről ismerik egymást.
A lányt Flórának hívják, és jó barátságba kerültem vele. A fiúval, Józsival már a másik vonatra felszállás előtt elkerültük egymást, és a táborban sem találkoztunk sűrűn, csak néha-néha összefutottunk, mivel másik csoportba osztották. Mi újdonsült barátnőmmel sárgák, ő piros lett.