Szóval…
Ejtsünk pár szót a két főhősről, Ramiról és Józsiról, valamint azokról a szereplőkről, akik nélkül ez a történet nem biztos, hogy így alakult volna.Az egész akkor kezdődött mikor felvették őket a Széchenyi István Egyetem közlekedésmérnök szakára. Jobban mondva Ramit, mivel Józsi már egy évvel korábban felvételt nyert, de tanulmányi okok miatt halasztott egy évet.
Rami Ajkán lakik. Odajárt általános iskolába, majd Nyíregyházára került középiskolába. Józsi Zákányban (Nagykanizsától kb. 30 km délre) él. Legalábbis az állandó lakcíme ott van, de ő közben állandóan másfelé jár, sokszor még aludni se ment haza, főleg az utóbbi két nyáron. Közös bennük, hogy mindketten vasutas családból származnak, ezért könnyen utazgatnak erre-arra. Mindkettőjük szülei elváltak, de ezt csak Rami szempontjából fontos megemlíteni, mert Bük és az apukája új családja még szerepelni fog a történetekben.
Józsi már annyira várta az egész egyetemi hajciőt, hogy folyamatosan az egyetemi dolgok és - a 2008-as felvételi eljárás lezárulása után - a többi gólya után keresgélt. A felvi.hu-n rá is talált pár emberre, akik esténként csoportosan beszélgettek MSN-en. Bevetette magát közéjük és elkezdődtek az esti "traccs" partik. A csapatot nagyrészt gólyák alkották, de akadt köztük jó pár senior is. A társaságból két embert emelnék ki, akiknek a késöbbiekben még lesz szerepe. Az egyikük Györgyi, ő Soprontól nem messze lakik, szintén vasutas család tagja. A másik illető Flóra, aki Józsihoz hasonlóan Nagykanizsa környéki.
Lassan elérkezett a BGI Gólyatábor(GT) napja (BGI=Baross Gábor Intézet). Nagy volt a készülődés. Rami beszerzett magának pár apróságot (hálózsák, zseblámpa stb), belerakta a gurulósböröndjébe és augusztus 22-én reggel elindult Székesfehérvár felé, mivel itt gyülekeztek a GT-ba tartók, hogy utána tovább utazzanak Bodajkra, a GT helyszínére. Józsi előre megbeszélte Flórával, hogy Kanizsától együtt mennek, így egyiküknek sem kellett egyedül vonatozni. Mindhárman jóval az előre megbeszélt idő elött már Székesfehérváron voltak, úgyhogy össze-vissza bolyongtak az állomáson piros pólós seniorokat keresve, de mindhiába. Józsi és Flóra megálltak az épület csarnokában, hogy hátha találnak majd valakit akinek azonos az úticélja az övükével. Nem sokára odalépett hozzájuk egy ijedt kislány (Rami) és megkérdezte tőlük, hogy ők is Bodajkra mennek-e. Beszélgettek kicsit, de nagy szóözön nem volt. Így hárman elindultak ki a peronra, hátha lesz egy-két új ismerős. Kint találkoztak két sráccal (Kornél és Ákos). Józsi leállt velük egy kicsit beszélgetni, meg persze pálinkázni :). A csajok külön vonultak és nem is nagyon találkoztak Józsival egész a Felkészítő Napokig...
Szerintünk, ez egy hosszú, de érdekes történet.
Elég félénken jöttem el Nyíregyházáról. Önbizalom nuku.
2008. aug. 25.
Ijedt kislányként érkeztem meg Székesfehérvárra. Egyedül voltam, egyedül éreztem magam. Ott álltam egyedül, egy idegen nagyváros állomásán, idegen csoporttársakra várva.
-Ők lehetnek azok? Nem, nem. Ők elmennek. Akkor ők? Nem, ők sem azok. Hol lehetnek már? Nem kéne még itt lenniük? – járt az agyamban.
Aztán meghallottam egy fiú és egy lány beszélgetésének töredékét:
-Itt kéne már lenniük. Nézzük meg őket arrébb.
-Vajon ők is a gólyatáborba jönnek? – gondoltam.
-Sziasztok – léptem hozzájuk.- Bocsi. Ti is Bodajkra jöttök?
-Szia! Igen, persze.
Míg megjöttek a felsőbbévesek, nem is nagyon beszéltünk, de megtudtam, hogy mindketten Nagykanizsáról jöttek. Viselkedésükből úgy vettem ki, már ismerik egymást. Biztosan osztálytársak lehetnek. de mint később kiderült, csak MSN-ről ismerik egymást.
A lányt Flórának hívják, és jó barátságba kerültem vele. A fiúval, Józsival már a másik vonatra felszállás előtt elkerültük egymást, és a táborban sem találkoztunk sűrűn, csak néha-néha összefutottunk, mivel másik csoportba osztották. Mi újdonsült barátnőmmel sárgák, ő piros lett.
2008. szept. 01.
Felkészítő Napok, Széchényi Egyetem, Győr.
Már tegnap elmentem apuékhoz, aki reggel elkísért Győrbe. Bementünk az egyetem aulájába. Kapásból kiszúrtam pár gólyatáboros ismerőst. Petit és Józsit is. A regisztrációnál és a kolibejelentkezéskor is többször odajött hozzánk, majd hozzám, mikor apu lelépett. Ment haza. Vagy dolgozni. Már nem emlékszem. De ez nem is olyan fontos. Megtudtam, hogy albérletes a közelben, a Duna-parton.
Később Flórával is találkoztunk, és elmentünk hármasban az ő albérletükbe. A házi néni… Inkább nem is beszélnék róla… (Azért még annyit, hogy annyira kiakasztó, hogy azóta a fél albérlő brigád új albit keres.) És volt szerencsénk találkozni vele. Szó nélkül kulccsal bejött és kérdezősködött meg ilyesmi.
De nem ő a lényeg.
Részt vettünk néhány programon együtt. Az egész délutánt „együtt” töltöttük. Kapásból elkezdett udvarolnni, és megkérdezte, járnék-e vele. Én ezt még túl korainak tartottam, és két fiú is megtetszett a táborban. De igazából csak egy. Robival elég jóba lettünk. Táncoltunk( egy kis pia hatására feloldódtam és mertem) és az egész éjszakát együtt töltöttük a folyosón!!! Beszélgettünk és elhülyültünk. És együtt emntünk haza busszal. Flórával és vele. Majd csoportosan kimentünk a Püspökerdőbe, és ott is udvarolt, átölelt meg ilyesmi. Többen is azt hitték, hogy járunk. De nem. Aztán este a Bridge-ben (Hallgatói és Oktatói Klub) már csak Flórával voltam. Találkoztunk néha Kornélékkal (ajkai gt-s ismerős) és Robival. Kicsit piásan énekelgettek, vagy inkább ordibáltak. Néha-néha mi is csatlakoztunk Flórával (az énekléshez:). Néha odacsapódott hozzánk Józsi is, de mivel megtudtam, hogy otthon barátnője van, próbáltam elkerülni. De nem mindig sikerült, párszor odajött hozzánk. Mikor éhesek lettünk, vagy inkább egy fiú a társaságból (Robi haverja, névről nem ismerem) elindultunk a nagy sátorhoz ennivalóért, de az addigra már bezárt. Ezért ő hazament, mi meg négyen (Flóra, Robi, Józsi és én) elmentünk a holtághoz a játszótérre. Robival elszórakoztunk, Flóráék arrébb a padnál maradtak. Végül beültünk a hintába…
